Csokonai Vitéz Mihály: Mátyási József úrnak
Ezért is sok hálát nyer tőlem Kecskemét,
Hogy kinek eddig is tiszteltem érdemét, |
Veled ő állított legelőször szóba. |
De hidd el, mindenkor hív tisztelőd vóltam. |
Egy néma, de legjobb korrespondencia. |
Fogatott szívembe legelőször kezet. |
Hogy egyszer ráakad egy újabb Múzsára; |
Vetvén egy tisztelést pecsétlő kapriolt; |
Honjában, a Tisza partján túl, imádta. - |
Tiszteletem felől tudóssá tegyelek! |
Megvan; személyedet mivel megesmértem; |
Mert ebédeltem is veled s tarókoztam. - |
Hív fiai, együtt örömmel útazánk. |
Melyek szánkból, kőlcsön szívünkből folyának! |
Mit szól e két barát és poéta szája. |
Szívemben nevednek egy darab részt hagyok, |
Mégis ott áldozom néked, mint egy Lárnak. |
Én is jót kivántam néked; de azomba |
E dalocskát zengé kisded hárfájába: |