Csokonai Vitéz Mihály: A pillantó szemek
A pillantó szemek
Ne kínozz, Lilla! újabb ostromokkal;
Ne hányd oly hasgató pillantatokkal
Az verte szívemet halálos sebbe;
Ne szórj, ne szórj újabb dzsidákat ebbe,
Ne hányd oly hasgató pillantatokkal
| Felém villám szemed. |
Ne szórj, ne szórj újabb dzsidákat ebbe,
| Kíméld meg éltemet. |
Nem látod-é? nem-é? miként zsibongnak
Az ámorok, miként rajmódra dongnak
Ki kis nyilát belőle rám ereszti,
Ki ellobbant szövétnekét gerjeszti,
Az ámorok, miként rajmódra dongnak
| Kökény szemed körűl? |
Ki ellobbant szövétnekét gerjeszti,
| Ki vesztemen örűl. |
Pillantatod szárnyára egy felűle,
Szívem titkos várába bérepűle
Zászlót ütött reményem fő tornyába;
Mindent letiprott már parányi lába -
Szívem titkos várába bérepűle
| És ott helyet fogott. |
Mindent letiprott már parányi lába -
| Halld csak, - mint tombol ott. |
