Csokonai Vitéz Mihály: Az alvó Lilla felett
Az alvó Lilla felett
Nyúgodj csendességgel
Ládd, mely büszkeséggel
| Itten, szép nimfa! |
| Véd e boldog fa; |
Vágyva árnyékozza
Mely duplán boltozza
| Téjszín kebledet, |
| Márvány szívedet. |
Két szemed héjjában
Csendes árnyékában
| Éltem s holtom áll. |
| Álom s Ámor hál; |
Mindkettő szemedre
Nyugodj csak kedvedre.
| Rózsaláncot fűz; |
| Nyugodj, drága szűz! |
Szép virágszálocska
Híves árnyékocska,
| Mind terűlj alá! |
| Szállj lebegve rá! |
Édesítsd nyugalmát,
Jőjjetek: jutalmát
| Tiszta csergeteg! |
| Vénus adja meg. |
Kis Zefir mellyére
Félfedett csecsére
| Csendesen borúlj, |
| Gyenge szárnnyal fújj; |
Sőt ha tudsz, lelkébe
S tudd meg, hogy fektébe
| Bújj egészen bé |
| Rólam álmod-é? |
Nem! - Magam vizsgálom,
Vonj szemére, álom!
| Mit gondol most ott, |
| Dupla kárpitot, |
Játszodtasd altába
Vidd Idáliába,
Hogy ne keljen fel. -
| Kedves képekkel, |
Hogy ne keljen fel. -
Mennyi ösvényemben
Majd ropog mentemben:
| A tövisk s haraszt! |
| Ámor! szedd fel azt... |
Ah, mely édes ízzel
Pinty, pacsirta, csízzel...
| Alszik kincsem itt! - |
| Majd felserken ... Csitt! |
