Csokonai Vitéz Mihály: Az emberiség s a szeretet
Az emberiség s a szeretet
| Felfogadtam száz-meg-százszor, |
Felfogadtam, semmi lyány
Rabbilincsre már nem hány.
| Azt mondám, bolond is voltam, |
Azt is mondám, mind bolond,
Aki rólok le nem mond.
| Felfogadtam, hogy míg élek, |
S bár Heléna volna is,
Még sem kapnék rajta is.
| Gyűlölöm minden nemével, |
Gyűlölöm! - Mind csalfa kép,
S még talán csalfább, ha szép.
| Felfogadtam mindenekre, |
Mert mind vesztembe kerűl. -
Meg is álltam emberűl.
| Jaj, de fojtó únalommal |
S a szerelmes kény helyett
Gyűlölség foglalt helyet.
| A barátság s kedv megszűnék, |
Csak setétes gondolat
Vont körűltem gőzfalat.
| Csak rettentő képzelések, |
Ostromolták lelkemet,
Úgy gyötörtek engemet.
| Semmi virtust nem kerestem; |
S már egészen ellepe
Lelkestől a sárepe.
| Már az elmém is tompúla; |
Hogy fejembe nem lövék. -
Mégis elmémhez jövék.
| Légyen hálá! észrevettem, |
S felkiálték: "Grácia!
Megbocsáss, szép Cipria!"
| Jertek, óh angyal-személyek, |
Elvetettem pisztolom -
Szép orcátok csókolom.
| Véletek hát szívet váltok, |
"Mind bolond, ki nem szeret,
Vágasson magán eret!"
