Csokonai Vitéz Mihály: Barátomnak
Barátomnak
Ilyen dorgálást, barátom,
Hogy magam miért bocsátom
Mért vagyok most olyan gyáva,
Aki másszor, mint egy páva
Tőled már sokszor hallék, |
Úgy el, bár vidor valék? |
Aki másszor, mint egy páva
Voltam a felőltözött |
Víg gavallérok között? |
Azt is hányod a szememre,
És hogy már ifjú létemre
Én, ki másszor a lyánykákat
És egész kompániákat
Hogy most bús, komor vagyok, |
Mindenemmel felhagyok, |
És egész kompániákat
Kedveltetni jól tudám. - |
Úgy van: Lillát bírtam ám. |
Most pedig már bús kedvébe
Őltözöm csak neglizsébe,
Nem kedvellek társaságot,
Sem leányt, sem cifraságot. -
Szívem csak szomorkodik, |
Két orcám halványodik; |
Sem leányt, sem cifraságot. -
Úgy van: Lillát fájlalom. - - |
Óh te, eltűnt angyalom! |