Csokonai Vitéz Mihály: [Válasz Vályi Klárához]
[Válasz Vályi Klárához]
Jó barátném, panaszkodol,
| Hogy balsorsod igen nagy, |
| S ezer bajjal tusakodol. |
| Nem csuda: poéta vagy. |
Írod: gyarló szegénységed,
| Mely a porig nyomván téged, |
| Meggátolja serénységed. |
| Nem csuda: poéta vagy. |
Mérget forral életedre
| Sok kaján fő, sok fúrt agy: |
| Irígykedik jó szívedre. |
| Nem csuda: poéta vagy. |
Sok gyáva nyelv szól, szidalmaz,
| Gúnyol és rád borsot halmoz, |
| Szép elmédért így jutalmaz. |
| Nem csuda: poéta vagy. |
A nagy világ a főbbekkel
| Fel se vész és füstbe hagy, |
| S néz rád megvető szemekkel, |
| Nem csuda: poéta vagy. |
Borít setétes koszorú
| Szíved mindenkor szomorú, |
| Életed csupa háború. |
| Nem csuda: poéta vagy. |
De gyötrődjön a szerencse,
| Szégyenűljön pénz és kincs, |
| Szíved irígy ne rettentse, |
| Szitokra ne is tekints. |
Ne mássz porba a főbbeknél,
| Zengj egyebet keserveknél: |
| Nagyobb vagy te mindezeknél! |
| Azzal, hogy poéta vagy. |
