Csokonai Vitéz Mihály: A múzsához
A múzsához
Múzsám, ne csüggedj! bár vak irígyeid
Kancsal szemekkel rád hunyorítanak,
Kancsal szemekkel rád hunyorítanak,
Múzsám, zsinatjokban az ország |
S a tudományok eránt ne csüggedj! |
Lát'd! a magános berki homály alól
Míg a babérszál halkal emelkedik;
Míg a babérszál halkal emelkedik;
A nyári gyanták durrogási |
Szent tetején magosabbra rázzák; |
A téli szélvész mérgei közt örök
Zőlddel virítván, fája tövesbedik:
Zőlddel virítván, fája tövesbedik:
Te is kevély megnyúgovással |
Bírd magadat, ha sikólt az aljnép. |
Lát'd! integetnek tiszta barátaid;
Nevednek oltárt a maradék emel:
Nevednek oltárt a maradék emel:
Megpukkad annál a kajánság, |
És a halál elalél előtte. |