Csokonai Vitéz Mihály: Egy fiatal házosúlandónak habozása
Szeme nem sír, mégis nedves; |
Horgas lába tittyen-tottyan;
Sovány fara egyet lottyan.
Mégis, noha hidegvette, |
Óh, Uram! őrizz meg ettől
A vasorrú kísértettől! -
Vén ugyan, vén a kurvanyja: |
Amelybe ha markolhatnék,
Hozzá jobb kedvet mutatnék.
Csak pénzében lennék vice; |
Férje lennék az erszénynek,
E' kén a szegény legénynek!