Csokonai Vitéz Mihály: Lillához távollétemben
Lillához távollétemben
Lilim! csoport öröm között
Szívembe bú nem kőltözött,
Sem könnyeket nem hullatok,
Sem nem sohajtok, jajgatok.
| Tőltöm most éltemet. |
| Nem rág az engemet. |
Sem nem sohajtok, jajgatok.
A szent barátság csillaga
A tiszta boldogság maga
De kedvem egybe sem lelem,
Mert nincs az én Lillám velem.
| Egemre felderűlt, |
| Felkent fejemre űlt: |
Mert nincs az én Lillám velem.
Ha nincs az én Lilim velem:
Sokszor magamban képzelem,
Az élet édessége mi?
Mit érsz, öröm? ha nincs Lili.
| Mi nékem a világ! |
| Hogy a halál kivág. |
Mit érsz, öröm? ha nincs Lili.
A szem, fül és egyéb tagok
Igen, de szív nélkűl magok
Tudod pedig, szép rózsaszál!
Szívem csupán tenálad áll.
| Múlathatnak talám: |
| Gyarlón örűlnek ám. |
Szívem csupán tenálad áll.
Te bírod, óh tudod magad,
Azért te is helyette add
Enyím maradjon semmi sem,
Csak a tiédet add nekem.
| Szép Lilla! szívemet: |
| Cserébe szívedet. |
Csak a tiédet add nekem.
De mit könyörgök íly nagyon
Úgy-é, hogy az nálam vagyon
Nohát, ha megvan, ami kén':
Többé nem is terhellek én. -
| Galambi szívedért? |
| Cserébe szívemért? |
Többé nem is terhellek én. -
Ha már enyím az, akié
Olyan szerencsés több van-é?
Nincs, Cipri, nincs... De kémlel itt
Nehány irígy - csitt, Cipri, csitt!
| Vagyok, szólj, Cipria! |
| Van-é? s ha van, ki a'? |
Nehány irígy - csitt, Cipri, csitt!
Ne szólj te erről senkinek,
Hogy a világ irígyinek
Mi majd, ha boldog célt lelünk,
Tenéked oltárt szentelünk.
| Mi nem szólunk, mi se; |
| Vakúljon a szeme. |
Tenéked oltárt szentelünk.
Én téji versbe foglalom
S mellettem e szép angyalom
Í-gy kötnek öszve új csomók,
S mi lesz Lilim jutalma? - Csók!
| Érzékeny éneked, |
| Hárfázni fog neked: |
S mi lesz Lilim jutalma? - Csók!
