Csokonai Vitéz Mihály: Dr. Főldi sírhalma felett
Dr. Főldi sírhalma felett
Megkönnyezetlen kell hamuhodni hát
Ákászod alján, Főldi! tenéked is?
Ákászod alján, Főldi! tenéked is?
| Óh, néked is, kit dűlt hazádért |
| Sustorogó tüzed onta egybe! |
Természet édes gyermeke! s a világ
Tág templomának béavatott fia!
Tág templomának béavatott fia!
| Hát amikor törvényit írod |
| S pitvarait kinyitod minékünk, |
Akkor szorít-é jussa alá korán?
Korán! az élet leggyönyörűbb korán!
Korán! az élet leggyönyörűbb korán!
| Óh, tán irígy ő! s azt akarja, |
| Hogy bekötött szem alatt imádjuk? |
Hát már Apolló, aki fejed körűl
Kettős borostyánt vont vala, kedvesem,
Kettős borostyánt vont vala, kedvesem,
| Hát már Apolló a halálnak |
| Bűne között hidegen danolgat? - |
Nem is danolgat! Lantjai, fűvei
Pindus vidékén dísztelen állanak:
Pindus vidékén dísztelen állanak:
| Bús a poéta- s orvos-isten, |
| Jaj, Erató s Hygiene sorvad. |
És én, ki hozzád oly lekötött valék,
Én, a barátod, légyek-e szótalan?
Én, a barátod, légyek-e szótalan?
| Ah! megmeredjen szívem inkább, |
| És veled egy por alatt fedezzen |
E boldog ákász: mintsem egész hazám
Közös telében én se legyek meleg.
Közös telében én se legyek meleg.
| Felvészem a lantot s gyepedző |
| Sírod előtt keseregve űlök. |
Te tiszta polgár, víg, egyenes barát,
Mély túdományú, tiszta eszű valál;
Mély túdományú, tiszta eszű valál;
| Hempelyge roppant lélek apró |
| Tested erébe, nemes barátom! |
Mégis becsetlen puszta bogács fedi
Hadház homokján szent tetemid helyét,
Hadház homokján szent tetemid helyét,
| Még sincs, ki lantján a Dunához |
| Így keseregne: Kimúla Főldi! |
Nincsen! De nyúgodj e ligetek megett,
Nyúgodj, dicső test: énvelem is csak így
Nyúgodj, dicső test: énvelem is csak így
| Bánik hazám, bár drága vérem |
| Érte foly, érte fogy, érte hűl meg. |
Lesz még az a kor, melybe felettem is
Egy hív magyarnak lantja zokogni fog.
Egy hív magyarnak lantja zokogni fog.
| S ezt mondja népünk: Óh, miért nem |
| Éltek ez emberi századunkban?! |
