Csokonai Vitéz Mihály: Kazinczyhoz, mikor kiszabadúlt
Az őrebtől felfaltnak gondolának,
S barlangjaikba jajgatának
Hebrus szelíd leányai,
Véletlen a kies Haemus hegyére
A poklok félelmes torkából,
Plútónak zordon országából
Mennybéli lantjával kiére:
Örűltek a folyamatok, |
Örűlt minden part és sziget, |
Örűlt hegy, völgy, mező, liget, |
Főként Eumolpus, a tanítvány,
Bús húrjait feligazítván,
Zengette őtet énekén
És úgy örűlt: mint Néked én.