Csokonai Vitéz Mihály: Sárközy kisasszon halálára
Sárközy kisasszon halálára
| Itt fekszik ő a hajdanában |
Elhervadott nyíló korában,
És fája díszét-vesztve áll.
| A mord halál e ritkaságot |
S e bíbor orcájú virágot
Egy sárga rózsává tevé.
| Sárgán se múlt el tetszisége, |
De élte lángja fogytig ége,
És elnyelé e néma bolt.
| Itt áll, de csak kóró magában, |
E düledéknek oldalában
Bús fája díszét-vesztve áll.
| Mellette tépett szárnnyal űlnek |
Sír Hymen és füstölve hűlnek
Leforgatott szövétneki.
| Ti ifjak! akik szép szemére |
Könnyes szemekkel sírkövére
Hervadt virágot szórjatok.
| S mondjátok ezt: "Ah, így futál el |
Ilyen valál: így hervadál el,
Óh Sárközy Terézia!"
1801
