Csokonai Vitéz Mihály: A nagymélt. gróf Széchényi Ferenc Ő excellenciája nemzeti könyvtárjára
A nagymélt. gróf Széchényi Ferenc Ő excellenciája nemzeti könyvtárjára
mely hozzám Kúlcsár úr által érkezett
Hol jártok, óh félistenek, óh nemes
Árnyékok, itten? Ki s mi hozott ugyan
Árnyékok, itten? Ki s mi hozott ugyan
| E Hortobágy pusztái mellé, |
| E magyar Arkadiába, kérlek? |
Ti új világot szórtok az én setét
Honnyomba s új fényt: érezem isteni
Honnyomba s új fényt: érezem isteni
| Ihlésteket; s lantot ragadván, |
| Hódolok ellene-állhatatlan |
Súgáritoknak. Volt az arany világ,
Melyben az égnek sorsosi a szelíd
Melyben az égnek sorsosi a szelíd
| Emberhez is bészálltak. Így lett |
| A Filemon kalyibája templom. |
Ti, halhatatlan lelkek! az érdemet
Megsokszorozván drága hazátokon,
Megsokszorozván drága hazátokon,
| Buzgányra termett markotokba |
| Pindusi tollat egyengetétek. |
S most már az azur menny palotáiban,
A mennyköveknek hámorain feljűl,
A mennyköveknek hámorain feljűl,
| Megistenített ajjakokkal |
| Vészitek a diadalmi nektárt. |
Mégis magános nyugta-helyén, ihol,
Egy elfelejtett kis danolót s magyart
Egy elfelejtett kis danolót s magyart
| Meglátogattok: mint köszönjem |
| Isteni táborotok malasztját? |
Kúlcsárom! itt vagy? tán te valál dicső
Félisteninknek jó kalaúzza, szólj?
Félisteninknek jó kalaúzza, szólj?
| Hogy hű barátságod fogadjam |
| S isteneinkre töményt bocsássak. |
"Ne nékem intézd a köszönést, magyar!
Ne nékem intézz tárogatót, töményt:
Ne nékem intézz tárogatót, töményt:
| A cenki óltárokra tartsad |
| Innepi tárogatód, töményed. |
Tudod, hogy ott áll temploma a szelíd
Múzsáknak, ott van pitvara a fejér
Múzsáknak, ott van pitvara a fejér
| Jótételeknek! ott adott helyt |
| Kalliopédnak ama nagy ember, |
Ki nemzetünknek lantosit és jeles
Íróit a közfényre kiállatá.
Íróit a közfényre kiállatá.
| Gőzburkok űlték szent neveknek |
| Érdemit a buta Léthe partján: |
Széchényi csendes virtusa bétöré
Az ólom-éjnek százszeres ajtait,
Az ólom-éjnek százszeres ajtait,
| És nemzetünk kertébe rakta |
| A siket Élizium babérit. |
Most látogatják régi tudósaink,
Vagy elfogadják, hív unokáikat.
Vagy elfogadják, hív unokáikat.
| Hozzád is elkísértem őket |
| A kegyes életadó szavára." |
Óh, gyáva lantom húrja, miért rebegsz?
Óh, mért nem onthatsz oly teli hangokat,
Óh, mért nem onthatsz oly teli hangokat,
| Amílyeken az égi szférák |
| Hármoniáznak az Isten-áldó |
Mindennek öblén? Méoni trombiták,
Lezbószi lantok dörgik az emberek
Lezbószi lantok dörgik az emberek
| Meggyilkolóit, s homlokoknak |
| Tiszteletére babért kötöznek. |
Egy, tartományok pestise, milliom
Élőket öl meg; s imhol, az ő neve
Élőket öl meg; s imhol, az ő neve
| Hérós: Ugyan neked mit adjunk, |
| Óh te, ki annyi halottat ismét |
Életre hoztál? óh, te ki annyi sok
Élőknek édes gyámola, dísze vagy.
Élőknek édes gyámola, dísze vagy.
| Nagy gróf! az élők s holtak együtt |
| Zengedezik kezeid csudáját. |
Ní, a jövendők, ní, az utóvilág
Képes piaccát látom az éj alól
Képes piaccát látom az éj alól
| Felnyúlni, s a Széchényi névvel |
| Hallom az aeonokat susogni: |
Gyémánt kopáccsal, nézd, uram, a komoly
Történeteknek termetes angyalát
Történeteknek termetes angyalát
| Nézd, nézd, neved roppant betűkkel |
| Vágja be a Krapak oldalába. |
