Csokonai Vitéz Mihály: Szegény Zsuzsi, a táborozáskor
Szegény Zsuzsi, a táborozáskor
| Estve jött a parancsolat |
Egy szép tavaszi éjszakán
Zörgettek Jancsim ablakán.
| Éppen akkor vált el tőlem, |
Kedvére pihent ágyában,
Engem ölelvén álmában:
| Mikor bús trombitaszóra |
Elindúlván a törökre;
Jaj! talán elvált örökre!
| Sírva mentem kvártélyjáig |
Indúlt nyelvem bús nótára,
Árva gerlice módjára.
| Csákóját könnyel öntöztem, |
Tíz rózsát hinték lovára,
Százannyi csókot magára.
| A lelkem is sírt belőlem, |
"Isten hozzád!" többet nem szólt,
Nyakamba borúlt s megcsókolt.
