Csokonai Vitéz Mihály: A hévség
A hévség
| Az égető kutyácska |
Miatta Flóra hímes
Virági haldokoltak,
Fonnyadtak a ligetnek
Zöldségi megkonyúlva:
A főld egész határi
Alélva bágyadának.
| Énbennem is van egy tűz. |
Én nem tudom, ki légyen,
Nem esmerem nevéről;
Elég, hogy ég melyemben
S emészti nagy hevével:
Szemlátomást betegszem
És már alig lehellek.
| Tegnap leszálla csendes |
Megáztatá az erdőt
És a mezőt vizével:
S ím, a beteg virágok
Mindjárt feléledének,
A kókkadó falombok
Zőld színbe jöttek ismét.
| Óh, vajha énreám is, |
Egy ílyen éltető víz
Hűs cseppje harmatoznék!
