Csokonai Vitéz Mihály: Az éj és a csillagok
Az éj és a csillagok
Éltemnek fényes hórizonja
A búk mord éje gyászba vonja,
| Dűlt borzadó setétességre, |
| Több víg napom nem száll az égre. |
| Két szép szemecskék engemet |
| Megvígasztalhatnak magok: |
| Űzzétek el hát éjemet |
| Ti, két halandó csillagok! |
