Csokonai Vitéz Mihály: Habozás
Habozás
[Vitéz]
Itt hagynám én ezt a várost, ha lehetne,
Ha engemet az én Lillám nem szeretne.
De mely édes örömtől kell megfosztatnom,
Ha nem lehet szép hívemmel itt múlatnom,
Ha engemet az én Lillám nem szeretne.
| Örömmel megválnék tőled, komor város, |
| Ha menésem az övével lenne páros. |
Ha nem lehet szép hívemmel itt múlatnom,
| Ha északra lakik már ő, én meg délre, |
| Ha csókokat raggatnom kell csak levélre. |
| Óh, iszonyú búcsúvétel, |
| Mely egy áldott szívtől vét el! |
Itt hagynám én ezt a várost, ha lehetne,
Ha engemet az én Lillám nem szeretne.
De egy égő szívet hagyni magánosan,
Mely kivűlem beteg lenne halálosan,
Ha engemet az én Lillám nem szeretne.
| Öszveütném sarkantyúmat, megindúlnék, |
| Még e város felé háttal sem forúlnék. |
Mely kivűlem beteg lenne halálosan,
| Nem engedi a szövetség s a szerelem, |
| Mely lángoló tűze által harcol velem. |
| Óh, milyen két szörnyű gond főz! |
| Egek! Lilla! Ah, melyik győz? |
Itt hagynám én ezt a várost, ha lehetne,
Ha engemet az én Lillám nem szeretne.
De ki előtt kell danolni már énnekem?
Egypár édes csókot kitől nyér énekem?
Ha engemet az én Lillám nem szeretne.
| Vígan tenném fel lantomat szekerembe, |
| Ha őtet is űltethetném az ölembe. |
Egypár édes csókot kitől nyér énekem?
| Ki bíztatja Múzsám édes mosolygással? |
| Ki önt belém lelket egy fél pillantással? |
| Árva Múzsa! árva író! |
| Óh, lesz-é egy biztató szó? |
Nem hagyom itt ezt a várost, mert nem lehet,
Mert Lillától szívem búcsút nem is vehet.
Múljatok hát, szép szándékok! maradjatok,
Ha Lillát is el kell hagynom miattatok.
Mert Lillától szívem búcsút nem is vehet.
| Nem mehetek; tartóztatnak szent kötelek, |
| Szívem gyengébb, mint meg tudna víni velek. |
Ha Lillát is el kell hagynom miattatok.
| Lemondok a dicsőségről, bár szeretem, |
| Csakhogy ezen gyöngy kincsemet megvehetem. |
| Őérte megvetem mindazt, |
| Ami tőle különszakaszt. |
Lilla
Hagyd itt, hívem! ezt a várost, bár nehezen,
Bár szeret is szegény Lillád s könnyez ezen.
E hév csókban, melyet szádra ragasztottam,
Lelkem minden indúlattal kibuzgottam.
Bár szeret is szegény Lillád s könnyez ezen.
| Hagyd itt! Szívem kebeledben fog gyúladni, |
| A tiédnek az enyímben kell maradni. |
Lelkem minden indúlattal kibuzgottam.
Vitéz
Vedd el te is ezt éntőlem, kegyes lélek!
Csak árnyékom megy el; magam benned élek.
Csak árnyékom megy el; magam benned élek.
| Kellemes szűz! |
Lilla
| Ah, kedves hív! |
Ketten
Ne félj: néked dobog e szív!
