Csokonai Vitéz Mihály: A SZABADSÁGFÁHOZ
A SZABADSÁGFÁHOZ
(Schweizer nóta)
Dűlj a főldre, szegény fenyőfa, csak dűlj le!
Ah! mi is le vagyunk immár dűlve, mint te;
Most, miként a galamb a karvaly körmében,
Úgy kezdünk nyúgodni a francok kezében.
Ah! mi is le vagyunk immár dűlve, mint te;
Most, miként a galamb a karvaly körmében,
Úgy kezdünk nyúgodni a francok kezében.
Tenéked lenyúzzák kérgedet s héjadat,
- - - letépik minden ágszáladat:
Ilyen módon fogják megnyúzni népünket,
Jaj, régen eladták már a mi bőrünket.
- - - letépik minden ágszáladat:
Ilyen módon fogják megnyúzni népünket,
Jaj, régen eladták már a mi bőrünket.
Pípezhetnek ugyan téged pántlikákkal,
Mint minket pípeznek a tarka sárpákkal:
De a szent tuloknak sorsa nem ilyen-é,
Melyet cifrán visznek a vágószék felé?
Mint minket pípeznek a tarka sárpákkal:
De a szent tuloknak sorsa nem ilyen-é,
Melyet cifrán visznek a vágószék felé?
E hiú dísz mellett elalszik szépséged,
Mert ágtól, gyökértől megfosztanak téged:
Mi elrongyosodunk, mert prédára menünk,
Oda alkotmányunk, hitünk és mindenünk.
Mert ágtól, gyökértől megfosztanak téged:
Mi elrongyosodunk, mert prédára menünk,
Oda alkotmányunk, hitünk és mindenünk.
Verebek fészkelnek még ott utóljára,
Hol szabadságsapka és zászló lebeg ma:
Ah! a fanciák is a magok fészkére
Hazánk hőlgyeivel szállnak el végtére.
Hol szabadságsapka és zászló lebeg ma:
Ah! a fanciák is a magok fészkére
Hazánk hőlgyeivel szállnak el végtére.
Ökrök fognak téged a helyig vonkálni,
Hol símán s csupaszon kell majd neked állni:
Hja! egy Ochs volt az is, aki minket viszont
E siralmas inség gyászküszöbéig vont.
Hol símán s csupaszon kell majd neked állni:
Hja! egy Ochs volt az is, aki minket viszont
E siralmas inség gyászküszöbéig vont.
Főldre vét téged az idők zivatarja,
Vagy ledönt a vitéz helvétusok karja:
Akkor, - akkor osztán légy akasztófává,
S a direktórium annak madarává.
Vagy ledönt a vitéz helvétusok karja:
Akkor, - akkor osztán légy akasztófává,
S a direktórium annak madarává.
