Csokonai Vitéz Mihály: A SZÉPSÉG
Nézte díszét a rétnél
Egy sebes pataknak kristály habjába:
S egyszer megrázza ágát
Véletlen egy forgószél
S lefosztja szép virágát:
A vízbe húllt minden dísze s magokkal
Eltűnt a gyors habokkal. -
És íly sebesen, s ah még
Sebesebben fut el néha a szépség.