Csokonai Vitéz Mihály: ÁRIÁK ÉS KETTŐSÖK A VARÁZSFUVOLÁBÓL
ÁRIÁK ÉS KETTŐSÖK A VARÁZSFUVOLÁBÓL
(Schikaneder)
1
(PAPAGENO)
A madarász vagyok én la,
Vígadok hajsza, hopszasza.
A madarászt minden határ
S fia, apja esméri már.
Vígadok hajsza, hopszasza.
A madarászt minden határ
S fia, apja esméri már.
Tudok a madárcsaláshoz,
Jól értek a sípoláshoz.
Azért lehetek íly vidám,
Mert minden madár enyim ám!
Jól értek a sípoláshoz.
Azért lehetek íly vidám,
Mert minden madár enyim ám!
A madarász vagyok én la,
Vígadok hajsza, hopszasza.
A madarászt minden határ
S fia, apja esméri már.
Héj, egy lyányhálót fonhatnék,
Majd tucettel is foghatnék,
Akkor őket mind bezárnám
S minden lyány enyim lenne ám.
Vígadok hajsza, hopszasza.
A madarászt minden határ
S fia, apja esméri már.
Héj, egy lyányhálót fonhatnék,
Majd tucettel is foghatnék,
Akkor őket mind bezárnám
S minden lyány enyim lenne ám.
2
(TAMINO)
Ez a kép bájoló szépség,
Milyent egy szem se látott még.
Érzem, tőled, mennyi kép
Szívem újabb mozgásba lép.
Mi ez, meg nem mondhatom éppen,
De érzem, hogy éget tűzképpen,
Ez az érzés szerelem tám?
Az, az, szerelem, a' biz ám.
Óh, ha őtet megtalálhatnám!
Óh, ha már előttem láthatnám!
Én mindjárt - mindjárt - hevűlő.
De mit? mindjárt hév örömömbe
Szorítnám forró keblembe,
S örökre enyim lenne ő.
Milyent egy szem se látott még.
Érzem, tőled, mennyi kép
Szívem újabb mozgásba lép.
Mi ez, meg nem mondhatom éppen,
De érzem, hogy éget tűzképpen,
Ez az érzés szerelem tám?
Az, az, szerelem, a' biz ám.
Óh, ha őtet megtalálhatnám!
Óh, ha már előttem láthatnám!
Én mindjárt - mindjárt - hevűlő.
De mit? mindjárt hév örömömbe
Szorítnám forró keblembe,
S örökre enyim lenne ő.
3
(KIRÁLYNÉ)
Óh ne reszkess, kedves fiam!
Bőlcs vagy te, jámbor s ártatlan;
Íly ifjú legjobban vidíthatná meg
Egy anya szívét, mely gyászba kesereg.
Ah, sírva kell élnem világom;
Mert leányom nem lelem fel,
Elveszett véle boldogságom -
Egy átkozott ragadta el.
Most is látom, mint fél,
Milyen kínok közt él,
Látom reszketésit,
Kínos küszködésit.
Látnom kellett, mint ragadtatott.
Ne hagyj! mind e' vólt, amit szólt,
Te érette ki fogsz kelni,
Te léssz az ő megmentője
S triumfba foglak szemlélni.
Te bírod úgy, örökre, te.
Bőlcs vagy te, jámbor s ártatlan;
Íly ifjú legjobban vidíthatná meg
Egy anya szívét, mely gyászba kesereg.
Ah, sírva kell élnem világom;
Mert leányom nem lelem fel,
Elveszett véle boldogságom -
Egy átkozott ragadta el.
Most is látom, mint fél,
Milyen kínok közt él,
Látom reszketésit,
Kínos küszködésit.
Látnom kellett, mint ragadtatott.
Ne hagyj! mind e' vólt, amit szólt,
Te érette ki fogsz kelni,
Te léssz az ő megmentője
S triumfba foglak szemlélni.
Te bírod úgy, örökre, te.
4
(MONOSTATOS)
Jövel be csak, te szép tubú.
(PAMINA)
Óh, mely nagy kín, mely gyötrő bú!
(MONOSTATOS)
Éltednek véget vetek.
(PAMINA)
Haláltól nem reszketek,
Csak az anyámat szánom én,
Jaj, búvába meghal szegény.
Csak az anyámat szánom én,
Jaj, búvába meghal szegény.
(MONOSTATOS)
Rabok! lábán legyen bilincs!
Mérgem semmivé tészen.
Mérgem semmivé tészen.
(PAMINA)
Óh, ölj meg bár egészen,
Ha már, barbár! érzésed nincs.
Ha már, barbár! érzésed nincs.
(MONOSTATOS)
Most fort! Magam lészek itt már.
(PAPAGENO)
Hol vagyok én? Lábam hol jár?
Aha, azok emberek.
Bátran! bémegyek már.
Szép lyányka ez ám már,
Hószínű s még csak gyerek.
Aha, azok emberek.
Bátran! bémegyek már.
Szép lyányka ez ám már,
Hószínű s még csak gyerek.
(MIND A KETTEN)
Hu! ez a kan-ördög valóba!
Engedj meg, ne vígy pokolba!
Hu! hu! hu!
Engedj meg, ne vígy pokolba!
Hu! hu! hu!
5
(PAMINA)
A férjfiaknak, kik szerelmet
Éreznek, jó a szívek is.
Éreznek, jó a szívek is.
(PAPAGENO)
Érezni édes gerjedelmet
Kell néh' az asszonyoknak is.
Kell néh' az asszonyoknak is.
(MIND A KETTEN)
Nemünk csak Ámor által él,
Szívünk kedvet Ámorban lél.
Szívünk kedvet Ámorban lél.
(PAMINA)
Ámor édesíti terhünket,
Néki áldoz minden élő.
Néki áldoz minden élő.
(PAPAGENO)
Ő balzsamozza életünket;
A természet rúgója ő.
A természet rúgója ő.
(MIND A KETTEN)
Felséges célja jelenti,
Hogy nincs olyan nemes semmi,
Mint az asszony és a férjfi:
Az asszony és a férjfi
Együtt a főld isteni.
Hogy nincs olyan nemes semmi,
Mint az asszony és a férjfi:
Az asszony és a férjfi
Együtt a főld isteni.
6
(HÁROM GYEREK)
Ez út visz célod felé,
Csak emberűl kell triumfálni,
Vedd hát intésünket, vedd bé:
Tudj hallgatni, tűrni s megállni.
Csak emberűl kell triumfálni,
Vedd hát intésünket, vedd bé:
Tudj hallgatni, tűrni s megállni.
(TAMINO)
Ifjak, mondjátok meg hát,
Megmenthetem-é Paminát?
Megmenthetem-é Paminát?
(HÁROM GYEREK)
Ezt meg nem jelenthetjük mi -
Tudj hallgatni, tűrni s megállni -
Csak ezt gondold meg: légy férfi,
Úgy emberűl fogsz triumfálni.
Tudj hallgatni, tűrni s megállni -
Csak ezt gondold meg: légy férfi,
Úgy emberűl fogsz triumfálni.
7
(TAMINO)
Varázs-hangod mely erős, lám,
Lám, kellemes síp, teáltalad
Hozzám minden vad vígan szalad.
Csak Pamina nem jön ám;
Pamina, halld csak, halld csak meg!
Mit ér? Hol, ah, hol lellek meg?
Áa, ott Papagenót hallám,
Már ő Paminát látta tám,
Tám már ővéle hozzám jő,
S e hang vezet, hogy hol van ő.
Lám, kellemes síp, teáltalad
Hozzám minden vad vígan szalad.
Csak Pamina nem jön ám;
Pamina, halld csak, halld csak meg!
Mit ér? Hol, ah, hol lellek meg?
Áa, ott Papagenót hallám,
Már ő Paminát látta tám,
Tám már ővéle hozzám jő,
S e hang vezet, hogy hol van ő.
8
(MONOSTATOS ÉS A FOGATTATTAK)
Mely dicső hangzás ez, mely szép hangzás ez!
Sohasem hallottam én hasonlót még ehhez!
Sohasem hallottam én hasonlót még ehhez!
9
(PAPAGENO, PAMINA)
E csengetyűnek párját
Ha minden lelhetné,
Ellensége táborát
Könnyen szétverhetné.
S életében vidítná a
Legkedvesebb hármónia,
A szíves hármónia
Űzi az aggságot;
Köztünk szimpátia
Terjeszt boldogságot.
Ha minden lelhetné,
Ellensége táborát
Könnyen szétverhetné.
S életében vidítná a
Legkedvesebb hármónia,
A szíves hármónia
Űzi az aggságot;
Köztünk szimpátia
Terjeszt boldogságot.
10
(CHORUS)
Óh Ízis és Oziris, végtére
Nyerjen bőlcs lelket ez új pár.
Erősítsd, bújdosók vezére,
Hogy meg ne rontsa semmi kár -
Hadd lássa hasznát próbájának.
S ha végén mérész pályájának
Meghal, virtussa bérébe
Dicső lakhelyedbe vidd be.
Nyerjen bőlcs lelket ez új pár.
Erősítsd, bújdosók vezére,
Hogy meg ne rontsa semmi kár -
Hadd lássa hasznát próbájának.
S ha végén mérész pályájának
Meghal, virtussa bérébe
Dicső lakhelyedbe vidd be.
11
(KÉT PAP)
Az asszonyfortélyt kerűljétek:
E törvény a frigybe első!
Sok bőlcs embert megcsalt e vétek,
Hibázott s ált' nem látta ő.
Elhagyatott végre a kába,
Hívségiért sok bosszút nyelt!
Kezét törte, de mindhiába,
Bévűl halált s kétséget lelt.
E törvény a frigybe első!
Sok bőlcs embert megcsalt e vétek,
Hibázott s ált' nem látta ő.
Elhagyatott végre a kába,
Hívségiért sok bosszút nyelt!
Kezét törte, de mindhiába,
Bévűl halált s kétséget lelt.
12
(MONOSTATOS)
Minden vígad szerelembe,
Játszik, csókol kincsével;
Én kerűljem ezt szívembe,
Hogy a fekete nem kell?
Egynek szívét reménylhetem,
Kedvelhet engem egy szűz,
Ah, lyányka nélkűl életem
Volna pokolbéli tűz.
Azért szívem, míg csak élek,
Csók és szerelem közt vér!
Kedves hold, megbocsáss, kérlek,
Engem szeret egy fejér! -
Szép ő! meg fogom csókolni.
Hold! vond magad félfelé,
S ha restelled ezt szemlélni,
Óh, úgy a szemed húnyd bé.
Játszik, csókol kincsével;
Én kerűljem ezt szívembe,
Hogy a fekete nem kell?
Egynek szívét reménylhetem,
Kedvelhet engem egy szűz,
Ah, lyányka nélkűl életem
Volna pokolbéli tűz.
Azért szívem, míg csak élek,
Csók és szerelem közt vér!
Kedves hold, megbocsáss, kérlek,
Engem szeret egy fejér! -
Szép ő! meg fogom csókolni.
Hold! vond magad félfelé,
S ha restelled ezt szemlélni,
Óh, úgy a szemed húnyd bé.
13
(KIRÁLYNÉ)
Szívembe pokol dühe forr lángokkal,
Halál s kétség tüzel körűlöttem!
Csak meg ne őld Sarastrot száz kínokkal,
Nem léssz az én leányom, nem, sohasem.
Elhagyom lelked örökre s megvetem,
Széttöröm természet minden láncát,
Ha Sarastrót véled meg nem öletem!
Hallj bosszút - ég, főld! - hallj anya átkát.
Halál s kétség tüzel körűlöttem!
Csak meg ne őld Sarastrot száz kínokkal,
Nem léssz az én leányom, nem, sohasem.
Elhagyom lelked örökre s megvetem,
Széttöröm természet minden láncát,
Ha Sarastrót véled meg nem öletem!
Hallj bosszút - ég, főld! - hallj anya átkát.
14
(SARASTRO)
Bosszúállás nem jöhetett
E szent helyekbe bé.
S ha ki vét: a szeretet
Téríti jobb felé.
És e boldog hazába már
Baráti közt vígadva jár,
Árúló fortélyjait
Itt az ember nem lát,
Mert szereti társait
S mindennek megbocsát.
Ki egy íly tudományt megvét,
Nem érdemel ember nevét.
E szent helyekbe bé.
S ha ki vét: a szeretet
Téríti jobb felé.
És e boldog hazába már
Baráti közt vígadva jár,
Árúló fortélyjait
Itt az ember nem lát,
Mert szereti társait
S mindennek megbocsát.
Ki egy íly tudományt megvét,
Nem érdemel ember nevét.
