Csokonai Vitéz Mihály: ASZTALI DAL
ASZTALI DAL
(Maffei)
Pajtás, pajtás, kész az asztal!
Már ne gyermekeskedjetek,
Minden gondot kergessetek
Ördögbe, pokolba:
Mert az ég akár derűl,
Akár felhőbe merűl,
Jó napunk lesz itt ma.
Már ne gyermekeskedjetek,
Minden gondot kergessetek
Ördögbe, pokolba:
Mert az ég akár derűl,
Akár felhőbe merűl,
Jó napunk lesz itt ma.
Ha én az asztalnál űlök,
A Mogollal nem cserélek,
Az adósságtól nem félek,
Annak gondja nem fúr:
Űljünk le víg elmével,
Vígadozzunk békével,
Aggjon creditor úr.
A Mogollal nem cserélek,
Az adósságtól nem félek,
Annak gondja nem fúr:
Űljünk le víg elmével,
Vígadozzunk békével,
Aggjon creditor úr.
Hogy az a sok mord zsugori
Veszne mind anyja kínjába!
Jövendőre a ládába
Eb aki pénzt gyűjt bé.
S én tartsak hólnapra is?
Tudja-é az apja is,
Még hólnap élek-é?
Veszne mind anyja kínjába!
Jövendőre a ládába
Eb aki pénzt gyűjt bé.
S én tartsak hólnapra is?
Tudja-é az apja is,
Még hólnap élek-é?
De ha azt hányják szemünkre,
Hogy mindég csak eszünk éppen;
Igyunk is hát, mert így szépen
Megy a concoctio:
Ott a pint az orvossal,
Fejér borral s pirossal,
Ez az élet a jó!
Hogy mindég csak eszünk éppen;
Igyunk is hát, mert így szépen
Megy a concoctio:
Ott a pint az orvossal,
Fejér borral s pirossal,
Ez az élet a jó!
Hajdan ha egy szem lankasztott,
Ha egy szép mellyet öleltem,
Minden kedvem ebbe leltem:
Bolondság, ifjú szél!
Mennél jobb így múlatni,
A kancsókat forgatni,
Míg felázik a bél!
Ha egy szép mellyet öleltem,
Minden kedvem ebbe leltem:
Bolondság, ifjú szél!
Mennél jobb így múlatni,
A kancsókat forgatni,
Míg felázik a bél!
Ámor minket pityeregtet,
A bor nevetés közt megyen:
Ámor akárkié legyen,
Nékem a bor kell ám.
Előttem, bár nyalka is,
Úgy kap fel a dáma is,
Ha kancsót köszön rám.
A bor nevetés közt megyen:
Ámor akárkié legyen,
Nékem a bor kell ám.
Előttem, bár nyalka is,
Úgy kap fel a dáma is,
Ha kancsót köszön rám.
