Csokonai Vitéz Mihály: DÉL
DÉL
Sapphicus versek
(Sander)
Nagy az Úr, s jó a seregeknek atyja;
Aki szűlt mindent s maga tartogatja.
A kerek főld s ég csuda bóltozatja
Ezt mutogatja.
Aki szűlt mindent s maga tartogatja.
A kerek főld s ég csuda bóltozatja
Ezt mutogatja.
Tízezer főldnek ki midőn kiálta,
Fényben őltözvén szaporán kiállt a',
Aki e sok száz s ezer ész csudálta
Fényt kitalálta.
Fényben őltözvén szaporán kiállt a',
Aki e sok száz s ezer ész csudálta
Fényt kitalálta.
Híves árnyék! friss kebeledbe dűlök,
Flauta s víg versek helye ez; leűlök,
Minthogy a nap s vers tüzivel hevűlök,
Míg nekihűlök.
Flauta s víg versek helye ez; leűlök,
Minthogy a nap s vers tüzivel hevűlök,
Míg nekihűlök.
Bámúló elmém s szemem ácsorognak
S a kies karton legelőn forognak,
Ahol a csergő patakok csorognak,
Öszvemorognak.
S a kies karton legelőn forognak,
Ahol a csergő patakok csorognak,
Öszvemorognak.
Játsznak a szellők s leveles tetőket
Másznak s a naptól elalélt mezőket
Értetik híves italokkal, őket
S a delelőket.
Másznak s a naptól elalélt mezőket
Értetik híves italokkal, őket
S a delelőket.
Néha a nyárfák tetején csatáznak;
Most virágos, zőld ligeten cicáznak;
Majd kelepcével s kezivel komáznak
A buta váznak.
Most virágos, zőld ligeten cicáznak;
Majd kelepcével s kezivel komáznak
A buta váznak.
A kalászok már az ugarban érnek,
Dús szemek tán ősz fejeken se férnek.
Sokba kik fogytát eszik a kenyérnek,
Lelkeket érnek.
Dús szemek tán ősz fejeken se férnek.
Sokba kik fogytát eszik a kenyérnek,
Lelkeket érnek.
A juhok mind a hegyeken akadtak,
Vagy nyakokban tán emezek szakadtak,
S nékik amely szép vizek ott fakadtak,
Tükröket adtak.
Vagy nyakokban tán emezek szakadtak,
S nékik amely szép vizek ott fakadtak,
Tükröket adtak.
Partjokon a friss halak elmerednek,
Szálka - páncéros - kecsegék ferednek;
Vagy ha a víznek sebesen erednek,
Eltekerednek.
Szálka - páncéros - kecsegék ferednek;
Vagy ha a víznek sebesen erednek,
Eltekerednek.
Vajha én mostan csupa szív lehetnék!
Bőlcs Teremtőm! tán eleget tehetnék!
S hogy ezekből több örömet vehetnék,
Arra mehetnék.
Bőlcs Teremtőm! tán eleget tehetnék!
S hogy ezekből több örömet vehetnék,
Arra mehetnék.
Hadd epesszék hát magok a bolondok,
Túrjanak port mind valamely vakondok;
Rólatok végképp hanem én lemondok,
Ostoba gondok!
Túrjanak port mind valamely vakondok;
Rólatok végképp hanem én lemondok,
Ostoba gondok!
Víg öröm! virtus szerető barátja,
Végy öledben, óh igazak sajátja!
Aki a jajt s bút valamerre látja,
Futni bocsátja.
Végy öledben, óh igazak sajátja!
Aki a jajt s bút valamerre látja,
Futni bocsátja.
Jer! gyönyörködjél Te, ki táborában
Szenteidnek laksz, s véle sátorában
Részesűlsz gyakran örömök borában
Verse sorában.
Szenteidnek laksz, s véle sátorában
Részesűlsz gyakran örömök borában
Verse sorában.
A nap a kunyhók tetejit haladta,
E világ üstjén tüzel, ég alatta;
Vagy ha a gyeplűt Phaetonnak adta,
Öszveszakadt a'.
E világ üstjén tüzel, ég alatta;
Vagy ha a gyeplűt Phaetonnak adta,
Öszveszakadt a'.
Éget a forró homokok fövényje,
A juhásznénak csuda főzeményje
Szolgafán függ s forr. Ropog, ég sövényje
S szúrtos edényje.
A juhásznénak csuda főzeményje
Szolgafán függ s forr. Ropog, ég sövényje
S szúrtos edényje.
Minden ég. Szívem de szerelme hatja
A Teremtőnek; s tüzel indúlatja,
Benn imádásnak buzog áldozatja
S versnyi falatja.
A Teremtőnek; s tüzel indúlatja,
Benn imádásnak buzog áldozatja
S versnyi falatja.
Mennyben éneklő seregek Vezére!
Elhiszem, nótám füleidhez ére.
Kedvesen vedd, még ha ma visszatére
Tiszteletére.
Elhiszem, nótám füleidhez ére.
Kedvesen vedd, még ha ma visszatére
Tiszteletére.
