Csokonai Vitéz Mihály: MÉLTÓSÁGOS KIRÁLYI TANÁCSOS SOMSSICH LÁZÁR ÚR ÓDÁJA MÉLTÓSÁGOS RHÉDEY LAJOS CS. KIR. KAMARÁS Ő NAGYSÁGÁHOZ
SOMSSICH LÁZÁR ÚR ÓDÁJA MÉLTÓSÁGOS RHÉDEY LAJOS CS. KIR. KAMARÁS Ő NAGYSÁGÁHOZ
Mely cserfamakkal széltibe tengeté
A vad világot s a bereknek
Századokig vala zőld királya,
Késő fiában újra feléledez,
S szent magva porhanyós egerfát
Nem terem és henye hangabokrot:
(Bár régi pompás fényeket a gonosz
Sors öszvedúlta is) kitetszik
A magas elme s az ősi virtus.
Formád s nagy elméd megmutatá, ki légy,
Védvén királyink oldalát és
Szent küszöbit fiatal korodban.
Pompáit immár megveti érdemed,
S a gyikoló Márs táborában
Bajnoki fáradozással izzadsz
De visszaszólít élemedett atyád.
A kurta mentét hát letészed
S békeruhába hazádba megtérsz.
Polgári cserfát nyerni serénykedel,
És benned országunk ügyében
Szíves, erős hazafit csudálunk:
Lármára zendűl, a városok és mezők
A tengerekkel és folyókkal
A csata véribe füstölögnek.
Márs durvaságát érzeni kénytelen.
Felkél, nemes dühével égvén,
A magyar és feni görbe kardját.
Főldből tolúl fel hirtelen a sereg.
Megtesz Bihar nemes vezérnek
Tégedet, esmeretes leventát.
A szittya népség vívni; de visszatér
A dőlyfös ellenség, s királyunk
Szárnya alá jön az égi béke.
Megállhatóvá tégye kegyes fejünk,
Gyűlésre hívja nemzetünknek
Hű fejeit s követit Pozsonyba.
Szatmár s követnek kűld ide tégedet.
A jól kiformált szív s talentom
Mit tegyen, itt magyarink eléggé
Fekszik hazádnak közjava! Megtevéd
Gazdag s okos jótételeddel
Drága jelét örök érdemednek.
Tüzét követvén árva hazánk eránt,
Pompás ajándékkal segíted
Márs nevelő hadi oskoláját.
Királyi házát fényre hozod megint
S újabb dicsőséggel tetézed
Érdemes egy fia őseidnek.
S méltán szeretnek. Bár vicsorogj, irígy!
Ezt a király méltó kegyelme
S a haza tapsai boldogítják!
Vigyázz, hogy álnok helyre ne csapjanak,
Nem hajts a szírenek szavára
S térj ki az Acrocerauniáktól.