Csokonai Vitéz Mihály: MELY EMBERRE SZÜLETTEKOR
MELY EMBERRE SZÜLETTEKOR
(Horatius)
Mely emberre születtekor
Egyszerre, Melpomené! szép szemeket vetél,
Nem nyér isthmusi próba közt
Bajvívó nevet az; s rá hadi tettiért,
Hogy sok büszke királyt levert,
És hérósi fején délusi ág lebeg,
Nem néz a Capitolium.
Tibur bő mezején csergedező vizek
S a sűrű csere fürtjei
Formálnak neki hírt aeoli verseken.
Róm', a városok asszonya
Kellő lantosinak szép seregébe hát
Béméltóztata engemet:
És nem marnak is úgy már az irígy fogak.
Óh, szent szűz! ki az én arany
Lantomnak gyönyörű zengzetit izgatod,
Óh, a néma halakkal is
Hattyú-hangzatokat kedvre közölhető!
Mind néked köszönöm, hogy a
Mellettem lemenők ujja reám mutat,
S néz, mint római lantverőt:
Tőled van, ha mi van, köz becsem, életem.
Egyszerre, Melpomené! szép szemeket vetél,
Nem nyér isthmusi próba közt
Bajvívó nevet az; s rá hadi tettiért,
Hogy sok büszke királyt levert,
És hérósi fején délusi ág lebeg,
Nem néz a Capitolium.
Tibur bő mezején csergedező vizek
S a sűrű csere fürtjei
Formálnak neki hírt aeoli verseken.
Róm', a városok asszonya
Kellő lantosinak szép seregébe hát
Béméltóztata engemet:
És nem marnak is úgy már az irígy fogak.
Óh, szent szűz! ki az én arany
Lantomnak gyönyörű zengzetit izgatod,
Óh, a néma halakkal is
Hattyú-hangzatokat kedvre közölhető!
Mind néked köszönöm, hogy a
Mellettem lemenők ujja reám mutat,
S néz, mint római lantverőt:
Tőled van, ha mi van, köz becsem, életem.
