Csokonai Vitéz Mihály: MÚZSA
Amit mostan a bécsi részen
Oly vígan tészen:
Örökre élnek a históriába
E fényes tettek egysummába.
Nem jött a had s kegyetlenség;
Nem láttad még, a gyilkos francok mint pusztítnak,
Még házatok fennáll, s mezőitek virítnak.
E boldogság királyi mív.
Óh, halld! királyod milyen bízva hív:
Menj harcra, győzni termett szív!
Mégyünk víg dobszóval:
Bár az ellenség tüzét
Ontsa ránk csomóval.
A fegyvercsörgésre mars!
Óh, ez a legvígabb mars.
Óh, ez a legvígabb mars.
Hogyha szemközt hajtunk,
Bátor számunk nincs is nagy,
Van magyar kar rajtunk.
Görbe kardunk hány ezert
A nyeregből már levert!
A nyeregből már levert!
S hadra fog kiszállani;
Büszke csúfolóin ő
Nagy bosszút fog állani;
És fog adni dupla bért
Vakmerő rablásodért.
Vakmerő rablásodért.
Sok kegyetlenséged,
Míg örökre porba vesz
Csúnya dölyfösséged.
Sírva nézed szerteszét
A magyarok istenét!
A magyarok istenét!
Istenben harcolni.
Meg nem kezd hajolni.
Mely belé dölyföt lehell.
Mely belé dölyföt lehell.
Rólok e csatában.
Hogy minden bajában.
A ti bátorságtok vólt.
A ti bátorságtok vólt.
Mindent hajdanában;
A magyar hazában.
És szerelme meg nem fagy.
És szerelme meg nem fagy.
Serkent védelmezni:
Egy magyart csupán e' kíszt
Vérrel is fedezni
A királyt és a hazát,
E kettőért harcra hát!