Csokonai Vitéz Mihály: ÓDA AZ ÁRNYÉKSZÉKHEZ
ÓDA AZ ÁRNYÉKSZÉKHEZ
(Blumauer)
Kis szék! melynek nevét nem emlegetjük,
Ha tudjuk a políciát,
Vagy mellé mindenkor vigyázva vetjük
A tisztes salva-véniát;
Ha tudjuk a políciát,
Vagy mellé mindenkor vigyázva vetjük
A tisztes salva-véniát;
De akit mégis megkeres napjába,
A legszorosb órába is,
S ájúlás nélkűl bűzölget magába
A legfinnyásabb dáma is.
A legszorosb órába is,
S ájúlás nélkűl bűzölget magába
A legfinnyásabb dáma is.
Mindennap a te óltárodra tészi
Természet-áldozatjait
E nagy világnak a galántabb részi,
S temjénét felbocsátja itt.
Természet-áldozatjait
E nagy világnak a galántabb részi,
S temjénét felbocsátja itt.
Oly bálvány vagy te, melynek a királyok
Térdet, fejet görbítenek,
És akit ők, csak áldást nyújts reájuk,
Haj'don farral süveglenek.
Térdet, fejet görbítenek,
És akit ők, csak áldást nyújts reájuk,
Haj'don farral süveglenek.
Oly hű barát is vagy, hogy a te széked
Előtt mindennap megjelen
A nagyszemérmű szűz apáca, s néked
Magát mutatja meztelen.
Előtt mindennap megjelen
A nagyszemérmű szűz apáca, s néked
Magát mutatja meztelen.
Mint isteneknek trónusán a mennyen,
Nagy gőggel űl a bőlcs terád,
Büszkén tekint le és durrantja fenjen
A zúgó mennydörgést alád.
Nagy gőggel űl a bőlcs terád,
Büszkén tekint le és durrantja fenjen
A zúgó mennydörgést alád.
Te vagy példája a trónusnak sokba;
Mert annyi milliók közűl
Terajtad is, miként a trónusokba,
Egyszerre egynél több nem űl,
Mert annyi milliók közűl
Terajtad is, miként a trónusokba,
Egyszerre egynél több nem űl,
Te vagy, melynél több pompa s etiquette,
Mint a trónus körűl, vagyon:
Mert melyik trónus az, melynek mellette
Udvarlanának oly nagyon?
Mint a trónus körűl, vagyon:
Mert melyik trónus az, melynek mellette
Udvarlanának oly nagyon?
De abba méltó tégedet becsűlni
Minden szagos székek felett,
Hogy a trónusba sokszor terhes űlni,
Te még könnyítesz ahelyett.
Minden szagos székek felett,
Hogy a trónusba sokszor terhes űlni,
Te még könnyítesz ahelyett.
Ajánlod kebled a test ösztönétől
Nyomott embernek szívesen,
S az emberség legsúlyosabb terhétől
Magad felóldod édesen.
Nyomott embernek szívesen,
S az emberség legsúlyosabb terhétől
Magad felóldod édesen.
Nagy lélek, kis lélek búcsúdat járja,
Ha lépszorúlás bántja őt:
Teáltalad lehiggad lelke sárja,
Mely rá vastag ködburkot szőtt.
Ha lépszorúlás bántja őt:
Teáltalad lehiggad lelke sárja,
Mely rá vastag ködburkot szőtt.
Mely sok csudádat szemléljük napjába!
Ím, hozzád sok szegény beteg,
Mint a nyavalygó moslemin Mekkába,
Tolúl, hogy őtet gyógyítsd meg.
Ím, hozzád sok szegény beteg,
Mint a nyavalygó moslemin Mekkába,
Tolúl, hogy őtet gyógyítsd meg.
Áldásnak széke vagy te! s áldozatját
Hiába nem tálalja ki
A patiens, mert régi állapotját
Tetőled érte megnyeri.
Hiába nem tálalja ki
A patiens, mert régi állapotját
Tetőled érte megnyeri.
