Csokonai Vitéz Mihály: ÖT APRÓBB, ISTENT DICSŐÍTŐ VERS
ÖT APRÓBB, ISTENT DICSŐÍTŐ VERS
(Sander)
1
Te előtted, óh felséges Isten, térdekre esnek
Számtalan ezer emberek, csak tégedet keresnek.
Tiszteletedre az ember talál ékes éneket,
Az ártatlan angyal szava mond gyönyörű verseket:
Minden teremtéseidnél minthogy vagy felségesebb:
Úgy minden nap ajándékod gazdagabb és nemesebb.
Számtalan ezer emberek, csak tégedet keresnek.
Tiszteletedre az ember talál ékes éneket,
Az ártatlan angyal szava mond gyönyörű verseket:
Minden teremtéseidnél minthogy vagy felségesebb:
Úgy minden nap ajándékod gazdagabb és nemesebb.
2
Isten vagy Te: benned lakó nagy szeretet
Mégis ez ideig engemet éltetett:
Mégis hűségesen gondomat viseled,
Ezzel szereteted jeleit neveled.
Ki áldozhat méltó hálákat ezekért
A sokszor mutatott jótéteményekért?
Illendő éneket hát ki énekelhet,
Háládatos szívet hozzá ki emelhet?
Aki sokszorozott ajándéki között
Jó atya személyét magára őltözött.
Minden teremtési, kérlek, imádjátok,
Ő példás szerelmét valakik tudjátok.
Az ártatlan angyal elkezdett éneke
Lész e mozdúlásnak példája s remeke.
Mégis ez ideig engemet éltetett:
Mégis hűségesen gondomat viseled,
Ezzel szereteted jeleit neveled.
Ki áldozhat méltó hálákat ezekért
A sokszor mutatott jótéteményekért?
Illendő éneket hát ki énekelhet,
Háládatos szívet hozzá ki emelhet?
Aki sokszorozott ajándéki között
Jó atya személyét magára őltözött.
Minden teremtési, kérlek, imádjátok,
Ő példás szerelmét valakik tudjátok.
Az ártatlan angyal elkezdett éneke
Lész e mozdúlásnak példája s remeke.
3
Minden megindúlás nélkűl ki, aki szemlélheti
Szereteted mélységét, ki, aki nem szeretheti?
Nem hajól-é meg minden térd óltárának előtte,
Mikor vélünk ajándékit íly gazdagon közlötte?
Az angyalok kórussában lakozol s az egeket
Lakóhelyűl választottad: de mégis az éneket
A főldről is meghallod és meghallgathatsz engem is,
Ki por s hamú vagyok: kérlek, halld meg hát énekem is.
Szereteted mélységét, ki, aki nem szeretheti?
Nem hajól-é meg minden térd óltárának előtte,
Mikor vélünk ajándékit íly gazdagon közlötte?
Az angyalok kórussában lakozol s az egeket
Lakóhelyűl választottad: de mégis az éneket
A főldről is meghallod és meghallgathatsz engem is,
Ki por s hamú vagyok: kérlek, halld meg hát énekem is.
4
Trónusodnak hát leborúl elébe
E világ, s Téged dicső énekébe
Felmagasztalván, neved áldja végig
A magos égig.
E világ, s Téged dicső énekébe
Felmagasztalván, neved áldja végig
A magos égig.
Mindenik napnak újúlása s fényje
Bánatos szívnek leve új reményje,
Megvídúlt főldünk örömet s világot
Vett vígasságot.
Bánatos szívnek leve új reményje,
Megvídúlt főldünk örömet s világot
Vett vígasságot.
Estve új áldás fejeinkre már kész,
S bátor a napnak ragyogása elvész,
A setétben is bizony a miénk lész
A nemesebb rész.
S bátor a napnak ragyogása elvész,
A setétben is bizony a miénk lész
A nemesebb rész.
Jőjjetek hát! kényszerítlek e nagy Úrnak nevére,
Jőjjetek, szolgáljuk őtet, esküdjünk hűségére;
Mert amely jókat minékünk szeretetéből mutat,
Halld, főld golyóbissa! mindaz boldogságra nyit utat.
Jőjjetek, szolgáljuk őtet, esküdjünk hűségére;
Mert amely jókat minékünk szeretetéből mutat,
Halld, főld golyóbissa! mindaz boldogságra nyit utat.
Látjátok-é az aranyos világnak dicsőségét?
Nézhetitek ennek pompás s kellemetes szépségét.
Ah! tiszteljük Teremtőnket, hányszor tengerbe merűl
A nap pirossa s kékellő Thétis öblébe kerűl.
Nézhetitek ennek pompás s kellemetes szépségét.
Ah! tiszteljük Teremtőnket, hányszor tengerbe merűl
A nap pirossa s kékellő Thétis öblébe kerűl.
Meg ne némúljon a hárfa, mihelyt a nap új tűze
Titeket, lankadt csillagok, a kék égről elűze.
Szemed előtt, magasságos Isten! ím, felhevűlnek
Minden érzékenységeim s dicséretbe merűlnek.
Titeket, lankadt csillagok, a kék égről elűze.
Szemed előtt, magasságos Isten! ím, felhevűlnek
Minden érzékenységeim s dicséretbe merűlnek.
Távozván a zavarodás setét, ködös fellege,
Nem tisztúl-é ki azonnal szívemnek vidám ege?
Nem önti-é dicséreted ki mindjárt a hárfába?
Énekelvén elméket megújító muzsikába.
Nem tisztúl-é ki azonnal szívemnek vidám ege?
Nem önti-é dicséreted ki mindjárt a hárfába?
Énekelvén elméket megújító muzsikába.
