Csokonai Vitéz Mihály: SZÉLVÉSZ
S mint csattog már háta megett az erdőnek?
Jer, kedves Dámonom, mert már az elterűlt
Fellegek éjjele főldünkre reáűlt.
Megnémúl a dörgés, nincs hát miért félni.
A mennykövek csak a tirannusért égnek,
De a mi csókunkkal nincs baja az égnek.
Mert az ártatlanság gyermeki itt nőnek, -
Kivált a mirtusnak, mert csak e' hallgatta,
Mikor Dámon nekem megesküdt alatta.
Villámok, s megrontott hitem bosszúljátok,
S méltán haragudván megrontott hitemre,
Búsúlt mennykövetek csapjon le fejemre.
Nékem tett hitet megszegi valahára.
Kedvezzetek neki, s régi indúlatja
Változásának én legyek áldozatja.