Csokonai Vitéz Mihály: Proo: Egy kies kert leírása
Proo: Egy kies kert leírása
Mutogatja magát a pompás természet,
Áldott természetnek kies lakóhelye
Hol az ártatlanság vidám képe örűl,
Ártatlan múlatság emelte magának
Itt Zefir virágit mikor csókolgatja,
A termő gyümőlcsfák majd hogy egymást érik,
Már Priapus is felállott az állóra,
Itt a víg örömök s nyájasság egymással
Egy szép forrás csereg e kert közepében ,
Egy szép, kies kerthez közel egy folyóvíz,
Nem messze a parthoz van egy szép zőld csere,
Egy magos kőszikla a habok mérgétől
| Mesterség cifrái tündököltet készet. |
| A nyájas örömök legelő mezeje, |
| Kedves gyönyörűség táncolva jár körűl. |
| Örökös sátorát kertébe Flórának. |
| Édesen illozgat mennyei harmatja. |
| Egyről gyűmőlcsöket vékával is mérik. |
| Hogyha majd nem vigyáz, megbűnteti Flóra. |
| Táncolnak öszvefont karral Zefirussal. |
| Nimfák gyengédedett fái nőtt szélében. |
| Melyből sok plántákra hárúl bőv, édes íz. |
| Melybe a bú soha bémenni nem mere. |
| Őrzi e kies helyt észak hidegétől. |
