Dsida Jenő: Kéne valaki
Kéne valaki
(Fodor Jenő)
Kéne valaki, sokszor kéne:
fiatal hugocska, vagy öreg néne.
fiatal hugocska, vagy öreg néne.
Tenne nyakamba talizmán-láncot,
simítana el minden ráncot.
simítana el minden ráncot.
Este, ha némán ágyamba fekszem,
beszélne róla, ki a kereszten
beszélne róla, ki a kereszten
függ, a falon és haldokolva
irgalmat dobál paplanomra.
irgalmat dobál paplanomra.
Irna levelet, meghívót, sürgönyt,
huzná be tétován a csipke-függönyt,
huzná be tétován a csipke-függönyt,
melyen a holdfény suhogva járkál:
ennél a békés, esti homálynál
ennél a békés, esti homálynál
ne legyen Mindenség, rohanó fáklya,
se kérdés, mely a szíveket rágja,
se kérdés, mely a szíveket rágja,
csak gyermekkor, hova visszamennék,
csak kisszoba, álom, emlék,
csak kisszoba, álom, emlék,
s mikor kitör a panaszom sírva,
mondaná: mindez meg volt írva, -
mondaná: mindez meg volt írva, -
s mikor vad kínnal jajdul az elme,
- tenne úgy, mintha figyelne.
- tenne úgy, mintha figyelne.
1929
