Dsida Jenő: Azrael árnyékában
Azrael szárnya megsuhog
s nyomába, mint a tinta, foly
ezer puha, meleg bagoly.
eldédelgetem szeliden,
de amikor elszenderül,
úgy itt maradok egyedül.
csengő cseng barikák nyakán.
Itt süt, pirít, pofoz, gyaláz
a láz, a láz, a láz, a láz.
Bibliára emlékezem.
Ecetet iszom s untalan
lándzsa döfi át oldalam.
Mögötte jön a hűs közöny.
A szem sötét, semmit se lát.
Aludni ötszáz éven át.