Dsida Jenő: Meghitt beszélgetés a verandán
Benne van teljes életünk.
Ülünk egymással szemben,
beszélgetünk.
mint világ fölött lebegő
madár. Te átlátszó vagy,
tiszta, mint a levegő,
melyen átcsillan a nap.
Én szomjas vagyok
s te nem tagadod meg tőlem magadat.