Dsida Jenő: Valami eltörött
vággyal simúl a hegy fölé,
beteg szélben liheg
a hamvadó nap parazsára.
falán rikolt a nyomor-plakát.
Autóbuszokon vézna emberek
döcögve fáznak.
Egy kisfiú a szívét fogja,
a toronyra néz, a levegőbe:
úgy fél, hogy összeomlik.
de a sétatéren, a híd alatt,
az ágyban, a csókban, a zsebében
valamit mindenki kutat.
valahol valami nincsen rendjén.
...Künn a határban Kain zokog
a holt Ábel fölött.