Dsida Jenő: Ha valaki jönne...
idelopózna a hátam mögé
és megkérdezné: fáradt vagyok-é?
finom-borzolón fürtjeimbe lökné
s én azt hinném, hogy úgy marad örökké.
és vállamra tenné, hogy meg ne fázzam.
Ajkával mérné: nincs-e lázam?
míg én hallgatnék magamat keresve,
lelankadva egy félbemaradt versre...
és lelkem földjén álom-eke szánt át, -
vigyázva, halkan elfödné a lámpát...