Dsida Jenő: Valami arcot viszek
Valami arcot viszek
Valami arcot, szentséget viszek
elrejtve mélyen.
Havas nagy úton bandukolok
szembe a lemenő nappal.
elrejtve mélyen.
Havas nagy úton bandukolok
szembe a lemenő nappal.
Ezt a szentséget nem ismeri
senki kívülem:
Elítélt próféták máglya-lángja
perzselte a szívembe hajdan.
senki kívülem:
Elítélt próféták máglya-lángja
perzselte a szívembe hajdan.
Talán az otromba erdők mögött
találok egy kicsi kunyhót,
ahol a fehér fenyőasztalkából
oltárt csinálhatok.
találok egy kicsi kunyhót,
ahol a fehér fenyőasztalkából
oltárt csinálhatok.
Ott egy Istent imád majd velem
a kunyhó apraja, nagyja
s hiába búg az éjben
a hitetlenség farkasüvöltése.
a kunyhó apraja, nagyja
s hiába búg az éjben
a hitetlenség farkasüvöltése.
De addig bandukolok a havas úton,
szembe a nappal -
Sötét terhek dőlnek az életemre
s ferde árnyékok hullnak a hóra.
szembe a nappal -
Sötét terhek dőlnek az életemre
s ferde árnyékok hullnak a hóra.
