Dsida Jenő: Eltávozott vetélytárs
Eltávozott vetélytárs
Róla hiszed, hogy örökre eszében tartana téged?
Kapzsi gazember dobja csak el vagyonért szeretőjét.
Ostoba nő! Hittél, mikor esküdözött az egekre?
Szép alakod van, a pallasi művészethez is értesz,
boldog a házad is, épp a barát hűsége hiányzik.
Ó, Phoebus, ki a tikkadt nyárnapi fény idejét oly
Luna, te meg ne siess, csavarogj utadon ma sokáig,
Új szerződés vár ma kötésre, pecsétre; szerelmünk
Bennünket maga Ámor ad össze, tanúnk lesz az égi
Mennyi időt fecsegünk átal, mire végül az édes
S épp, mivel ágyunkat nem nyűgözi hitvesi jog, sem
s mert a szeszélyes vágy, ha bilincset rak, fel is oldja:
S azt, aki mégis megtöri szent viszonyunk fogadalmát
a szerelem valamennyi keserve, csapása gyötörje,
sírjon bár: szeretőinek ablaka zárva maradjon!
| Róla, ki ágyadból tengeri útra szökött? |
| Hát ér annyit a dús Afrika, hogy te zokogj? |
| Már bizonyára derűs, új szerelemre talált. |
| nagytudományú ős hírneve rád sugaraz, |
| Bennem az is megvan: Jöjj, kicsi, nászra velem! |
| hosszura nyújtod, vond már rövidebbre utad! |
| mert jön az első éj: tartson hosszan a nász! |
| új törvényeket ír mától fogva elénk. |
| istennő ragyogó csillagtársaival. |
| vágyak fegyvereit harcra uszítja Venus! |
| megtorló isten őrként rajta nem ül, |
| adja jelét ez az éj, hogy hűek maradunk! |
| s szentségét idegen ággyal szennyezi be, |
| száz rút pletykabeszéd zúgjon a háta mögött, |
| Holtig epedjen s mind másnak jusson a kéj! |
