Dsida Jenő: Áldozati ének
hogy melléd ülhessek bár, kérve kérlek,
munkámat aztán befejezhetem.
Arcod látása nélkül egyre küzdök
keserves, meddő, parttalan vizen.
sóhajszerelmű zenéje a nyárnak,
s dongó méhektől zsongott a berek.
míg valahol nagy élet-áldozatról
a semmittevés álma rám terül.