Dsida Jenő: Szökevények a fák közt
e fák közt, lepkevirág közt, lombkoronák közt, |
itt érik lassudan őszre nyarunk. |
Itt maradunk.
Itt maradunk és jók maradunk, remete férfi és
remete nője, szentek, az egymás két szeretője. |
rengeteget, és csiklandó fura fordulatokkal |
fogok regélni rengeteget. Mialatt odafent |
sugaras pihenésbe borul össze az őslombok |
pihegése s arcodon árnyuk zöld szine reszket, |
Festeni is fogok. Csodaszép lesz!
Mindenegyes képem csodakép lesz. Ha lehullott
lepled a part porában s cuppan alattad a kék |
aranyos tó, angyalt pingálok, mint a régi |
Giotto, |
Kampós bottal, egyszerű pásztor, mászom a csúcsot
s napkihúnyáskor - távoli hívásodra feleletül - |
megnyúlt árnyam a völgybe vetül. |
súlyos fényszóró virágot, úgy érzem az égen a holdvilágot. |
dalok közt, lassan lépkedő angyalok közt |
simulok hozzád a lágy mohára... Zsongó gallyak közt, angyalok közt |