Dsida Jenő: Ballagó vers
a ritkapárás alkonyon.
Oly lassú, lassú lett a léptem,
olyan fehér a homlokom.
unt terhemet s a cifra bért
s ha számoltatnak, nem felelni
önmagamért és másokért.
fáradtan is emlékezőn...
(Mit is mondott a kedves tegnap,
mikor velem járt a mezőn?)
csupán a szárnyas szellemek
csattognak láthatatlanul,
amint a fák közt lengenek.
mint a tüdőbajos leány,
aki szerelmes és megérzi,
hogy napja alig van nehány.