Dsida Jenő: Lássuk, vajon itt...
Lássuk, vajon itt...
Lássuk, vajon itt a habos verejték
s jajgatások rettenetes hevében,
véres arcú rémületek között is
s jajgatások rettenetes hevében,
véres arcú rémületek között is
| úr-e a szellem? |
Megkínozva száz harapófogóval
rá tudnék-e még mosolyogni csöndes
révedéssel régi görög hegyekre
rá tudnék-e még mosolyogni csöndes
révedéssel régi görög hegyekre
| s zengeni ritmust? |
Drága múzsa! Hajdani boldog esték!
Daphnis és Chloé derüsen patakzó
szép szerelme! Árad a tenger, tenger
Daphnis és Chloé derüsen patakzó
szép szerelme! Árad a tenger, tenger
| tiszta szelével! |
Mindig vágytam délre, mióta élek,
úgy kószálni Athos ezüstös ormán
és a porló Akropolis kövére
úgy kószálni Athos ezüstös ormán
és a porló Akropolis kövére
| hajtani főmet. |
Boldog lennék már, de zokogva boldog,
bár ha eljutnék rogyadozva, mászva
bús betegszobám napos ablakáig.
bár ha eljutnék rogyadozva, mászva
bús betegszobám napos ablakáig.
| Ez se lehet már. |
1938
