Dsida Jenő: Öregek leszünk
és öregek leszünk mi is.
Szoknyád meglibben suhogóra,
s ősz fejemen barátpilis.
faggat, mint régi jóbarát -
S mi iszunk együtt mosolygósan,
köhögősen meleg teát.
de már jólesik, nem sebez,
s ha pápaszemünk összevillan:
a közel olyan messze lesz.
Megölellek hallgatagon...
És vén mesefák illatával
száll be a szél az ablakon.