Eötvös József: BEDGELLERT.
BEDGELLERT.
Egy kromlech áll magánosan
Bedgellert völgyiben,
Alatta tört fegyver között
Egy welsz vitéz pihen.
Bedgellert völgyiben,
Alatta tört fegyver között
Egy welsz vitéz pihen.
S egy ifju sír a kő felett,
Ki tudja azt, miért?
A mult csatákért könnyezik,
Vagy tán a kedvesért?
Ki tudja azt, miért?
A mult csatákért könnyezik,
Vagy tán a kedvesért?
Ki az, s mily harczban vérezett,
Kit itt temettek el?
A kő mohos, faragtalan
S ezekre nem felel.
Kit itt temettek el?
A kő mohos, faragtalan
S ezekre nem felel.
De a keserv a kő felett
Beszélőbb felirás,
Mint szó, melyet hiú utód
A sírkövekre ás.
Beszélőbb felirás,
Mint szó, melyet hiú utód
A sírkövekre ás.
A hős és a pásztorfiu
Nem oly különbözők:
Keserv az ember élete,
Hidd, mind kesergtek ők.
Nem oly különbözők:
Keserv az ember élete,
Hidd, mind kesergtek ők.
1835.
