Eötvös József: MOLNÁRLEÁNY.
MOLNÁRLEÁNY.
Szép a tavasz, ha visszajő,
Elmúlt időket emleget,
| S mint régi jó barát, |
| Ha új virágot ád. |
És szép a rózsa, a piros,
De szebb még a molnárleány
| Virágzó teljében; |
| A Tárcza völgyében. |
S szép nyárban esti éneked,
De szebben hangzik az öröm
| Te árva csalogány! |
| A lányka ajakán. |
Hisz az ifjú molnárlegény
Hogy őt szüretkor elveszi
| Szerelmet esküszik, |
| S hív leszen akkorig. |
De ah, hitetlen a legény,
Eljött szüret s kiszűrte ő
| Elhagyta kedvesét, |
| A szép szemek nedvét. |
S bár holdvilág éjfél felé
Százszorta haloványabb még
| S a liliom halovány, |
| Őszkor a szép leány. |
S mikorra tél lett, húll a lomb,
Fehér a tér, megállt a víz,
| S a lombra húll a hó; |
| A csermely s a folyó. |
De ah! nem állt meg semmi úgy
Mint a molnárleány szive
| A Tárcza völgyében, |
| Kihűlt hív keblében. |
1839.
