Fazekas Mihály: A bölcs
A bölcs
Függetlenségében lél a bölcs nagyságot,
Ő a természetet szabadon vizsgálja,
Ő a legnagyobb úr az egész világon,
Gyűjt ő kincset, hanem csupán csak magából,
Mert minden vagyonját szép tudományjába
Melyet a sors, légyen édes vagy mostoha,
| S neveti az arany jármos uraságot; |
| A képzelt jót, szépet s igazat útálja, |
| Felyül ragyog lelke a múlandóságon, |
| A valóságnak quintessentiájából; |
| Tartja, s megnemesült szíve jóságába, |
| Tőle el nem csalhat, el nem lophat soha. |
