Fazekas Mihály: A boldogtalan
Bús gondok közt bolygó tévelygésben
Űzi nyugtát, mely régen eltűnt: |
Annak még lakhelye is átkozott,
Mert reménye pislogni megszűnt. |
Elkorhódtak; édes érzésének
Rózsáit a szélvész levágta, |
Becsületének zöld borostyánit
Egy kártékony féreg kirágta. |
Kik környékét erős honotoknak
Fűszerezitek látatlanúl, |
Minden gyönyörködtető tárgyaktól
Végbúcsút vett irgalmatlanúl. |
A szomorú estike gőzökben
Kornyadoz tövisbokros útján, |
Az emlékezet esthajnalánál
Tűnődik örömnapja után. |
Nyereségét és gyönyörűségét,
Közűlök nagy harccal kirontott, |
Bizodalomnak és kivánságnak,
Minden boldogságról lemondott. |