Fazekas Mihály: A debreceni első kalendáriomba, melyből az időjövendölés kimaradt
Nem nagy országban, de csak egy megyében:
Ily kevésről is nyomosan felelni
Senkise tudna. |
Változásokkal fog előhaladni?
Mely'k hazug lélek meri azt előre
Sorba leírni? |
Tátos és tündér, kik az ostobáknak,
A setétbenn űlt babonás világban,
Bábjai vóltak, |
Mind elolvadtak, valamint az ablak
Zúzmarázból egy hideg éjtszakán nőtt
Cifra virági. |
A vitéz korbann, egekig ragyogtál,
A világosság kiderült korában
Éjbe maradnál? |
Sem csudát, sem hogy kikoholt időkkel
Mégse szűnjünk meg csalogatni a még
Gyenge hitűket. |
Csillagok közzűl bizonyos, hogy egy is
A teremtőtől kiszabott határát
Át nem ugordja. |
És az ősz mely'k nap jön elő, s mikor lesz
Hóld világának bizonyos negyedként
Fogyta, telése, |
És mikor pontban - ki lehet tanúlni
Rendes útjokból. De mivel nem értünk
Így az időhöz: |
Holnapunk gondját az egekre bízván,
Várjuk el vígan; de azért kezünket
Öszve ne dugjuk! |
És ne kívánjuk, hogy elénkbe szórja
Nem velünk együtt keresett vagyonját
A takarékos. |
Várhatunk vídám napokat napunkra;
S nem szorúlunk a panaszos kenyérért
Más küszöbéhez. |