Fazekas Mihály: A gratiákhoz
Kik a halandók napjait, a kemény
Történeteknek ellenére, |
Melyeket öblöget a szerencse, |
Kis rajzolással; sőt a halál komor
Tekintetén is bájoló színt |
Tudtok az ember elébe vonni. |
Hogy csalfa képek festegetésivel
És áltató ledérkedéssel |
Öszvezavart eszemen cicáztok? |
Egy véges élőt: menjetek el tehát
Előlem a tündér hazába, |
És nevetek ne legyen Ruszánda. |