Fazekas Mihály: A kelletekorán jött csendes esőhöz
A kelletekorán jött csendes esőhöz
Óh hozott Isten gyönyörű esőcske!
Héj be jókor jössz, ihol a reménység
Már is elkezdett vala csüggedezni
Héj be jókor jössz, ihol a reménység
Már is elkezdett vala csüggedezni
| Gyenge hitünkben. |
Már az ég boltját sikeretlen ércnek
Képzelénk; a fő hegye, minthogy onnan
Harmatot nem nyert, szomorún elaszva
Képzelénk; a fő hegye, minthogy onnan
Harmatot nem nyert, szomorún elaszva
| Mind lekonyúla. |
Fellegek helyett, levegőnket a por
Őgyelíté fel, hogy az útazónak
Mind szemét-száját bekeverje piszkos
Őgyelíté fel, hogy az útazónak
Mind szemét-száját bekeverje piszkos
| Rajzolatokkal. |
Jókor értél hát kis esőcske, látod
Mennyi sínlődőt hozol új erőre.
És ki nem dícsér? csak az, aki búzát
Mennyi sínlődőt hozol új erőre.
És ki nem dícsér? csak az, aki búzát
| Vett nyereségre. |
Ő gyaláz, mert a gabonának árrát
Megtöröd, s amit beszedett, nyakán vész.
Add Uram! hogy rádohosodjon; a nép
Megtöröd, s amit beszedett, nyakán vész.
Add Uram! hogy rádohosodjon; a nép
| Rá ne szoruljon. |
Ess tehát kedves kis eső! locsolgasd
A megijjedt nép sanyarú vetését!
Hallod! áldottnak nevez a szegénység:
A megijjedt nép sanyarú vetését!
Hallod! áldottnak nevez a szegénység:
| Ess, kis eső, ess! |
