Fazekas Mihály: A perzsa fejedelem
Méllyen szokott gondolkodni kertre nyílt ablakában. |
Naplement tájban magához rendeli a főpapot. |
Titkok felől, amelyeket nem tudok megfejteni. |
A szultán pedig elkezdett beszédét így folytatta: |
Hogy ő csak a jót szereti és a gonoszt útálja? |
Őhozzá még árnyéka se férhet a hamisságnak. |
Akik velünk ellenkeznek, azokat gonoszoknak? |
Nem mehetnek bé mennyei szép Paradicsomába. |
Hogy mindazt, valami néki nem tetszik, elronthatja? |
Mellyekről a menny, föld, tenger örökös bizonyságok. |
A hitetleneket pedig, mint mondád, nem szereti: |
Fejtsd meg; - de vigyázz, meg ne csalj, meg ne bántsd Istenemet. |
Engedd meg, uram! hogy tőled én is egyet kérdhessek. |
Az ott ékeskedő virágok seregében |
Nagy megelégedésem van színében és szagában. |
Hogy a többit átaljában miért nem hányatja ki? |
Azért, mert a kedves mellett a többit is szeretem; |
Ha körűlte vetélkedő szépségek nem lennének? |
Mivel a Mindenhatóról én is azt felelhetem: |
De a többit is irgalmas szemei szenvedhetik; |
Hogy köztök jöbban kitessen vallásunk dicsősége. |
Minden vallás országomban tiszteletbe tartódjon. |