Fazekas Mihály: A szerelem | Verstár - ötven költő összes verse

Teljes szövegű keresés

A szerelem

(Énekben)

Circa, Kloe, Zeli

Circa

E nyájasan csergedező

Patakocska mentében,

Jertek, dűljünk e szép mező

Virágozó ölében.

Itt míg Florának mennyei

Illati ránk lengenek,

Éltünk egy kis percentési

Gond nélkül hadd tűnjenek.

Kloe

Csitt! be szépen énekelget

Ott a bokrok keblében,

Egy kis madár hogy felelget

Társa felé reptében.

Hah! e gyöngy kis hanggal, melyet

Most oly buzgón füttyentett,

Vonszódó érzékenységet

S gerjedelmet jelentett.

Zeli

Engem talpig fölperdítnek

E kis nyájas koncertek,

Éneklésre kényszerítnek,

Kövessük őket, jertek.

Circa

Én ráállok, de majd Zeli

Ti velem ellenkeztek,

Panaszokkal lévén teli,

Amor ellen vétkeztek.

Zeli

S már azon én megbomoljak,

Hogy megcsalt hitetlenem?

A csalárd lepkék mind ollyak,

Nem búsúlok, nem, nem, nem. -

Hogy rózsámról másra lebben,

Hadd lebbenjen, meglehet,

Azt veszem érzékenyebben,

Hogy nemünk úgy nem tehet;

Azt kell, Circám! azt átkoznunk.

Hogy mint egy nyílt rózsaszál,

Mindaddig kell várakoznunk,

Míg egy lepke ránk nem száll.

Kloe

E' már ide nem illik ám,

Jobb volna tán danolni.

Zeli

Nem bánom, mert illik hozzám

A szerelmet gúnyolni.

Víg óráim könnyen telnek,

A búk közt is kedvet lelnek,

Nem öli buja szerelem

A kebelem.

A pajzán pásztorkának,
Csalfás pillantásának

Rám kacsingási

Éppen akkép bájolnak,
Mint a nyári dongónak

Kellemetlen zúgási.

Víg óráim könnyen telnek,
A búk közt is kedvet lelnek,
Nem öli buja szerelem

A kebelem.

Mint egy játékos kecske,
Mint egy virgonc őzecske,
Fürgén hancúzom,
Játszi szívem szüntelen
Tréfás, nyájas, helytelen,
Amor jármát nem húzom.

Kloe

Oh Zeli, színt' olyan vólt éltem,
Szüntelen csak vígságban éltem,

Míg Venus fiának,

Szívem hóhérjának

Véletlen meg nem hódoltam.

Akkor rózsám elhúllt,

Boldogságom elmúlt,

Ellenben sok mérget kóstoltam.

Már az ég jóltévő harmatja,

A mezők s erdők jó illatja,

A ti szép táncotok

S érzékeny dallotok

Víg kedvre fel nem buzdítnak;

Nappal búmat lelm,

Nem nyúgtat éjjelem,

Álmomban árnyékok bódítanak.

Circa

Én Híment s azt a szempillantását

Áldom éltemnek,

Amelyben Zeminhez vonzódását

Érzém szívemnek.

Áldott légyen a nektár ízzel tele szeretet,

Mely rózsákból font láncára vetett.

Oh mely boldog lettem,

Mely jó ízt érzettem,

Zemin forró szájáról hogy csókot szedtem!
Hímen szívélesztő balzsamánál

Nincs édesebb,

Flórának minden fűszerszámánál

Százszor kedvesebb,

Kincsem kedves karja közt eltünt ezer unalom,

Vidám hajnalom,

Nyájas nappalom,

Egy áldott tekintet,

Mely csókra intett,

Szívemből minden bús árnyékot elhintett.

Zeli

Víg óráim könnyen telnek,
A búk közt is kedvet lelnek,

Nem öli szabad kebelem

A szerelem.

Távozz tőlem csábító,
Könnyen hívőt ámító,

Nálam el nem sül

Fajtalan mesterséged,
Hódító vitézséged

Megtörik szívem körül.

A rózsánál szebbnek vallhat
Nótád, azzal meg nem csalhat,
Bár nevezzél Helénának,

Angyalkának;

Milyen szép arcúlatom,
Azt jobban megláthatom

A patak szinén,

Furcsa, karcsú termetem
Most is talpig nézhetem

Árnyékom kerűletén.

Érzem kis szám nyájasságát,
Mely veszti szemed világát,

Takarosak, tudom, ezek

A kis kezek,

Hogy Zefir velem játszik,
Sáppadt orcádon látszik,

Mint gyötri szíved;

Igy játszunk mi egymással,
Csintalan fordúlással

Elkerülvén kézíved.

Kloe

Szüzek! érzékeny szívecskétek
A csalárdoktól őrizzétek,

Mert mint a szírenek,

Míg szépen zengenek,

Szívfogó lépet készítnek.

Szűz szabadságától, ártatlanságától

Megfosztott szívvel elrepítnek.

Egy csalárd így ejté meg szívem,
Esküvén, hogy holtig lesz hívem,

Értem élt, értem halt,

Édes érzésre csalt,

Hogy rabját könnyen leláncolja,

Rózsámat megszedvén,

Más gyávák kebelén

Könnyen hitt szívem ócsárolja.

Circa

Legyen bár egy kényen élő leány

Élte boldogság,

Hímen szent áldása nélkül csupán

Egy oly szép virág,

Melyből tenyésző magot kertész asszonya nem vár,
Eljövén a nyár, puszta kóró már.

Szép, szép a szabad kény,

Csakhogy végre szegény

Gyáván teng-leng az élet tüskés ösvényén.
Hát akit hálójába fajtalan

Amor becsala,

Mint gyötri szívét a boldogtalan

Élet angyala.

Hát kiben szent szín alatt lappang buja szerelem,

Sok kínnal tettét,

Jámbor életét

Egyszer sem állhatja, szentségét elhagyja,

Ál-erkölcsét vígságért eladja.

Zeli

Oh Hímen, mi bérem lenne,
Ha nyakam jármodba menne?
Hová soha ne vigyenek

Az istenek.

Kedves bú, s háborúság,

Elsáppasztó gyanúság,

Édes gyötrelem;

A szabadság többet ér,

Ily idétlen életér

Nem cserélem, nem, nem, nem.

Én lennék rabjává másnak,
Térdet hajtván egy durcásnak?
Soha se tedd, Szerelem

E jót velem.

Hogy egy féltés bolondja
Kedvem bujának mondja,

Nem szenvedhetem;

A szabadság többet ér,

Ily idétlen szerzetér'

Nem cserélem, nem, nem, nem.

Kloe

Míg az Amor részegje voltam,
Mérgemet nektárnak gondoltam,

A mélységnek szélén

Mennyországom vélvén,

Már magam tündérnek képzeltem,

Álmomból felkelvén,

Szégyennel eltelvén,

Irtództam, hogy magam megleltem.

Circa

Oh Hímen! bár a színméznél is édesb

Valamit a hév csókokban elrejtettél,

Ennél a nektárnál még felségesb

Azon öröm, amelyben már részeltettél,

Kik gyönyörűségeim kebelébe lettek,
Legnemesebb boldogság tetejébe tettek,

Oh milyen édes tartanom azokat

Vérem zsengéjéből,

Akiknek kis lelkek jött a

Szent szeretet öbléből.

Mely édes munkánk a magzatoknak

Eleven eszét táplálni szép virtussal,

Melyért ők érzékeny jó anyjoknak

Valaha porát áldják majd méltó jussal;

Majd ha nevelvén a kicsi csecsemőket,

Virtusok oltárához bevezetem őket,

Zéminnel békével együtt aluvó szívünk árnyékának
Áldoznak. Áldottnak hirdetvén a kis unokának.

Zeli

Már az ilyen boldogság,

Néném megbájolna,

Hogyha még a szabadság

Kedvesebb nem volna;

Úgy de jármot mért tennék

Csiklandós nyakamra?

Bár bóldog rabbá lennék,

Nem veszem magamra.

Kloe

Remény! fátom! Tőlem, látom, egészen elvetted
A vígságot, bóldogságot, melybe Circát tetted.

Érzékeny volt gyenge szívem

Oh, hogy egy áldott Zeminem

Nem lehetett hívem.

Mind a hárman

Oh, szép szűzek, jól őrízzétek

A szív legszentebb érzését,

Nagy vigyázással kerüljétek

A csalfák viselkedését.

Várván méltó kincset bérül,

Majd egy jó lélek szívérül,

Egy pár érző szív boldogságát

A legtisztább hűség tészi,

Mely ellen minden pajkosságát

Amor hiába intézi.

Boldog tehát az életet
Édesítő szent szeretet,

A fajtalan boldogtalan,

Oh, csupán a fajtalan

Szerelem boldogtalan!

Arcanum Újságok

Kíváncsi, mit írtak az újságok erről a temáról az elmúlt 250 évben?

Megnézem